Szeretet nélkül nem lehet…

Nagyanyja utolsó, alig hallható félmondata visszhangzott napok óta a fülében:

– Szeretet nélkül nem lehet. –

Kezdetben a hang színéért idézgette fel magában a jelenetet.

Válaszként akkor megsimogatta a fátyolos arcot, és valahányszor hallotta nagyanyja elhaló suttogását, a kezein érezte azt az utolsó érintést.

Először egy munkaértekezleten suttogta maga elé a félmondatot akaratlanul.

Egyik munkatársukkal kapcsolatban gondolkodtak, hogyan mondják meg neki tapintatosan, hogy vagy javít a hozzáállásán, vagy elküldik.

Ekkor csúszott ki a száján nagyanyja félmondata, amire felfigyeltek az asztalnál ülők.

Az igazgató még ki is nevette: “Nem hittem volna, hogy ennyire lelki ember vagy!” – mondta a főnök.

Bár nem mutatta, de nem esett jól neki, hogy megsértik az “örökségét.”

Következő alkalommal a postán, sorban állás közben buggyant ki belőle, amikor a postáskisasszony kifakadt az előtte álló idős hölgyre:

– Hogy tudjak odafigyelni ennyi mindenre? – hangzott a hangos panasz.

Másodszor már mosolyogva, tisztán kivehetően és hangosan mondta, hogy mindenki hallja:

– Szeretet nélkül nem lehet.

Pál apostol írja: “Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

/1Korinthusz 16, 14/

György András