Cikkek, írások

Reformáció – Péter és János a nagytanács előtt

“Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: „Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?” Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: „Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett…

read more

Az önazonosság támasza – a szimbólumok

Tartozni valahová – a legmélyebb és a legősibb ösztönök egyike. Amikor teret ad számára az ember, akkor meglepő következményeket szül. A kamaszember jelképeket aggat magára, aktuális divat szerinti frizurát és ruhát választ. Közölni akarja a világgal, hogy él benne az azonosulási vágy. Ha elfolytja magában az ember, akkor is kifejti a maga erejét, hiszen általában…

read more

Kollektív bűnbánat

“…annak fia vagyok én, ki a küszöbre téve, a külső sötétségre vettetett, kit vernek ezer éve, kit nem fogad magába soha a béke réve!

read more

Szeretsz-e engem?

In memoriam JACQUES HAMEL Római katolikus pap, vértanú. Egyesek szerint az első európai lelkész-mártírja a ránk szabadított romlásnak.

read more

München – második állomás

Egy magyar srác is meghalt a müncheni vérengzésben. 15 éves volt. Lelőtték. Alig volt idősebb, mint a nagylányom, és ezt tudatosítva, fáj a srác halála. Nagyon fáj, mert az a srác a vérem volt – erdélyi magyar. Persze a többi áldozat halála is megérint, de azért ez mégis más. Ahogyan mélyebb érzéseket kelt az emberben…

read more

München – állomás

Gyorsvonat ez, barátaim. Kezdetben csak nagy távolságokban járt, messze a mi vidékünktől. Ha visszalapozzuk a menetrendet, még egészen egyszerű megjegyezni a közelmúlt európai megállóit: Párizs-Je suis charlie – Párizs-Bataclan – Bruxelles – Nizza – München. Akkor is, ha a nagy rutinnal rendelkező hangosbemondó könnyed hangnemváltással közli a szórakoztató járatok érkezését. Ez a gyorsvonat úton van…

read more
  • 1
  • 2