Napjainkban

Negyedik fejezet

“Mert író az anyanyelv légkörén kívül hűdött, és nyomorék, dadogó lény! Nem adhatom fel a magyar nemzeti eszmét, amíg élek és írok. Ez az egyszeregy számomra. Lehet, hogy nincs igazam, de nem tehetek mást, hinnem kell a nemzeti egyéniségek jogosultságában, a nagy egységek korszakában is, máskülönben feladtam a létezés és a szellemi munka értelmét.”(Márai Sándor:…

olvassa tovább

Napjainkban – Ötödik fejezet

Élesen, világosan, érzékletesen állott előttem ez a világkép, s az eszemmel nem tudhattam, de másféle, radarszerű, belső érzékelésemmel talán gyanítottam, hogy mindaz, amit látok, e napon kezd feloldódni, bomlani, amorf lesz, amint a vegyészek mondják, mert erre a szilárd anyagra olyan erők hatnak, amelyeknek az anyag nem tud többé ellenállni. S minden, amit itt látok,…

olvassa tovább

Én is hallgatni akartam: harmadik fejezet

…magyar író vagyok – noha ebben az időben , a megkótyagosodott svábság és szittyaság idejében  mindig akadtak sunyi vagy ködös lelkek, akik sokunktól, tőlem is megtagadták a jogot, hogy magyarnak valljuk magunkat, mert őseink nem ezer év előtt és nem a vereckei szoroson jöttek be az országba -, s azt hiszem, a magyar írónak joga…

olvassa tovább

Én is hallgatni akartam: második fejezet

Az író, a művész azt hiszi, isteni sugallatot, égi üzenetet közvetít anyanyelvén az emberek számára, akikhez anyanyelve táptalajában tartozik. De a valóságban nem egy nemzet számára írtam, hanem néhány kiválasztott ízlésű és műveltségű ember számára. (Márai Sándor: Hallgatni akartam)

olvassa tovább

Én is hallgatni akartam: első fejezet

  Mint Márai, de aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó és az írás. Néha nem is a legveszélytelenebb válasz. Az erőszakot semmi nem ingerli úgy, mint a tagadó hallgatás.(Márai Sándor: Hallgatni akartam)

olvassa tovább