Képtelen volt aludni, kényelmetlenül érezte magát abban az ágyban, amiben tíz éve alszik.
Nem tudta kiverni a fejéből a koraesti jelenetet a buszmegállóban:
Fáradtan jött ki az irodaházból, a sarkon vett egy hot-dogot kólával, és beállt a buszmegállóba.
Rajta kívül csak egy ápolatlan fickó ült ott a földön, a sarokban.
Igyekezett rá se nézni, nehogy pénzt kérjen a tekintetével.
És akkor megcsörrent a telefonja, a kóláját megpróbálta zsebre vágni, de nem talált bele a zsebébe, a műanyag üveg a földre esett, elkezdte fröcskölni magából a ragacsos lét a nadrágjára, a földre és az idegenre a sarokban.
– Bocsánat! – mondta riadtan a sarok irányába, ahonnan egy mosolyt kapott vissza.
Legnagyobb megdöbbenésére a szurtos alak felegyenesedett, a kabátja alól egy hófehér kendőt vett elő, majd lehajolt elé, és elkezdte tisztogatni az ő cipőjét, nadrágját.
Képtelen volt megszólalni a meglepetéstől, mire felfogta, mi is történik vele, már mások is álltak a buszmegállóban.
Zavartan belekapott a táskájába, kivette a pénztárcáját, és egy tízest nyújtott a férfi felé.
A férfi felállt – annyira közel volt, hogy érezte a szagát – és azt mondta:
– Nem pénzért tettem. Majd ha teheti, mossa meg maga is valakinek a lábát.
Jézus mondja: “Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
/János evangéliuma 13, 13-15/
György András
