Nagyanyja utolsó, alig hallható félmondata visszhangzott napok óta a fülében:
– Szeretet nélkül nem lehet. –
Kezdetben a hang színéért idézgette fel magában a jelenetet.
Válaszként akkor megsimogatta a fátyolos arcot, és valahányszor hallotta nagyanyja elhaló suttogását, a kezein érezte azt az utolsó érintést.
Először egy munkaértekezleten suttogta maga elé a félmondatot akaratlanul.
Egyik munkatársukkal kapcsolatban gondolkodtak, hogyan mondják meg neki tapintatosan, hogy vagy javít a hozzáállásán, vagy elküldik.
Ekkor csúszott ki a száján nagyanyja félmondata, amire felfigyeltek az asztalnál ülők.
Az igazgató még ki is nevette: “Nem hittem volna, hogy ennyire lelki ember vagy!” – mondta a főnök.
Bár nem mutatta, de nem esett jól neki, hogy megsértik az “örökségét.”
Következő alkalommal a postán, sorban állás közben buggyant ki belőle, amikor a postáskisasszony kifakadt az előtte álló idős hölgyre:
– Hogy tudjak odafigyelni ennyi mindenre? – hangzott a hangos panasz.
Másodszor már mosolyogva, tisztán kivehetően és hangosan mondta, hogy mindenki hallja:
– Szeretet nélkül nem lehet.
Pál apostol írja: “Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
/1Korinthusz 16, 14/
György András