Nem hátrálhatunk tovább – ami a beszédből kimaradt.

400 231 SREK

Az egyházi szolgálat nem lehet dekoráció. Jézus Krisztus se szórakoztatni és díszíteni jött a világot, nekünk sem szabad. Még akkor sem, ha a közvélemény ehhez lett szoktatva, és produkciót vár. Ha nincs üzenet a mondandóban, ami legalább elgondolkodtatja a hallgatóságot, akkor nem több a talapzatra tett koszorúnál. A magam részéről azt vallom, hogy a megszólíthatóság ajándék – Isten ajándéka -, és az ember ma megszólítható, mert éhezik az igazságra.

Az igazság az, hogy Somorja ma már végvár. Mint a török időkben Eger – talán az Egri Csillagok miatt ez a legismertebb. Hadd idézzem Dobó István szavait:

“Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa. Az apró várakat lerázza a török, mint a diót. Nincs többé ellenállás. És akkor Magyarországot beírhatja a történelem a halottak könyvébe.”

Kassa elesett, de elesett Szenc is, Galánta is, Vágsellye is, és Komáromot is nagy veszély fenyegeti. Somorja még áll, Dunaszerdahely, Nagymegyer és Gúta is tartja még magát. Így  a csallóközi magyarságnak egyenlőre még vannak várai – de hangsúlyozom: végvárai. Az elszlovákosodás csak következmény, az igénytelenségünk és a félelmeink következménye.

Az igénytelenség életfelfogássá vált. Mértéktelenül habzsoljuk a moslékot, ezért ne csodálkozzunk azon, hogy velünk bármit meg akarnak etetni. Már igen kis számban, de még élnek közöttünk azok, akiknek itt Somorján nem volt mindegy, hogyan beszélünk, hogyan járunk iskolába, hogyan járunk templomba – ők még meg merik szólni a trágár beszédet, a tróger öltözködést, a tiszteletlen viselkedést.

A névtelen kommentek és mocskos szájú beszólások világában ők már idegenek. Hangsúlyozom – idegenek a saját városukban. Az ő idejükben nem volt kérdés, hogy a magyar gyereknek magyar iskolában a helye – hiába dúlt ellenük elszánt propaganda-háború. Az ő idejükben nem volt kérdés, hogy vasárnap az embernek templomban a helye – hiába fenyegették őket a pártok és szakszervezetek vezetői. Az ő idejükben Somorjának nemcsak kinézett valahogy, hanem volt hangulata, lelkülete.

Megdöbbentő, hogy ennek a királyi gyökerekkel rendelkező városnak a közelmúltban még volt tartása, és mindenkinek rangot adott, aki itt élt vagy ide költözött. Egyértelmű volt a különbség aközött, hogy ki a somorjai és ki a šamorinčan.

A romlás a ma aktív generációk igénytelenségének köszönhető. Azoknak, akiknek mindegy, hogyan beszélnek, mindegy milyen ruhában járnak, mindegy, hova szemetelnek. Az emberi közösségek bibliai és örök törvényszerűsége, hogy aki nem becsüli örökölt javait, attól még az is elvétetik, amije van. Így vétetik el tőlünk a gyermekeink anyanyelvi oktatása, és ezért magasabb rangú ma Somorján a szlovák nyelv a magyarnál. Így vétetik el tőlünk a történelmünk, és ezért lehet átírni Mátyás király nevét Král Matúš-ra. Így lettek a lányaink és az asszonyaink -ová-k, és ezért, a “jobb a békesség” nevében pirulva hallgatunk, ha ránk szólnak, hogy na Slovensku po slovensky.

Közben pedig félünk. Tudom én, hogy féltek az elődeink is. Több okuk volt rá, mint nekünk de ők nem cselekedtek félelemből. A félelem átkozott dolog, mindent szétzilál, amit megérint. Amiben csak egy szemernyi félelem is van, az nem lehet maradandó, sőt azt is felemészti, ami eddig maradandó volt. A félelem pedig lassan felemészti ezt a várost.

Preventíven és mindenek előtt félünk. Félünk attól, hogy mi lesz, ha magyar felirat kerül nyilvános felületre; félünk, ha kiderül, hogy nem tudjuk olyan tökéletesen a szlovák szavakat, mint az országalkotó nemzet; félünk, hogy mi lesz a gyermekeinkkel, ha érvényesülnie kell. Emiatt kerülünk minden konfliktust, sőt képesek vagyunk azt is eljátszani, hogy nincsenek konfliktusaink.

Mátyás király szobra kapcsán – még ha mesterségesen is, de – konfliktus alakult ki.  Sokan már erre is legyintettek, hogy minek ez nekünk – “jobb a békesség.”  Pedig nincs békesség – konfliktus van, feszültség a lélekben és a felszínen.  Nem kerülhetjük ki, nem söpörhetjük a szőnyeg alá a konfliktusokat, mert itt, Somorján már nem hátrálhatunk tovább. Nincs hova.

Mátyás király jelleméhez és alkatához az illik, hogy felvállaljuk a konfliktust – az országbírókkal ugyanúgy, mint a helyi úrhatnámokkal.

Hunyadi Mátyásnak mától szobra van Somorján. Én azt kívánom, hogy legyen ez az igazság szobra is, ami minden nap emlékeztet bennünket Jézus szavaira:

“Az igazság szabaddá tesz titeket!” – felszabadít az igénytelenség alól ugyanúgy, mint a félelemből!”

Köszönöm a figyelmet!

György András, Somorja református lelkipásztora.