A somorjai református templom helyén már a XI. századot megelőzően is állt egy kis kápolna, amit a XI. századtól a XX. századig folyamatosan bővítettek. Az épület fejlesztését a XVI. századig Szent István király, III. Béla király, Zsigmond császár, Mátyás király, II. Ulászló király, Nagy Lajos király támogatták. A reformáció hatására a XVI. század közepén Somorja városa átadja közös használatra a német ajkú evangélikusoknak és a magyar ajkú reformátusoknak. Véglegesen 1789-ben kerül a református gyülekezet tulajdonába, amikor a gyülekezet 2000 rajnai aranyforintért megveszi az épületet.
A somorjai református templom nemcsak Felső-Csallóköz kiemelkedő jelentőségű szakrális épülete, hanem rangjában a teljes kárpát-medencei keresztyénség egyik meghatározó műemléke. Önmagában bizonyítja a közép-kori magyar keresztyén kultúra magas színvonalát és európai tekintélyét.
A régészeti kutatások igazolták, hogy már a kora-középkorban kiemelkedő szakrális jelentőséggel bírt az épület, és nagyban hozzájárult a település fejlődéséhez. A leletek alapján megállapítást nyert, hogy a templom 1521-ig minimum 12 átépítési fázison esett át. A legkorábbi lelet egy román kori oltár alapja, ami a mai szentély alatt található, amit a XI. századtól folyamatosan bővítettek.
A torony jelenlegi állapotában a XIII. század óta áll. A torony tetején található süveg egészen a csúcsáig téglából épült, valamint az épület fold alatti részei is téglából készültek.
A főhajó késő gótikus stílusban épült “repülő-bordás” mennyezetét II. Ulászló király készíttette a Prágai Hradzsin mintájára a XV. század végén. Statikai szerepe mellett kiemelkedő esztétikai és akusztikai jelentőséggel is bír. Az ívek között található ábrázolások 1521-ben kerültek felfestésre, amelyet a főhajó déli oldalfalán található német nyelvű felirat is hitelesít.
MAISTER PETER MAVTER HAT GEMACHT DAS GEWELB AVUCH DI ERSAMEN HERRN MIT NAMEN WOLFGANG FLEISCHAKHER VND MERI MARTON VND GEWESN ZV DER SELBIGEN ZEIT ANNO DNI 1521
Vagyis a boltozatot Péter mester készítette Wofgang Fleischakher és Méri Márton segítségével.
A templom főhajójának festészeti ábrázolásai nagyrészt ma is feltáratlanok. A művészettörténeti kutatások megállapították, hogy több díszített réteg található a mai vakolat alatt, amelyek közül a legkorábbi festészeti lelet XI. századi.
A templom főhajójában, a déli fal nyugati, felső részén, az egykor a szabadba nyíló ablak két oldalán II. Ulászló király és a Jagelló-család címere látható. A bal oldali címerpaizsban, az első és a negyedik mezőben az Árpád-ház sávjai, míg a második és a harmadik mezőben a kétfarkú cseh oroszlán kapott helyet. A két művészi kivitelezésű címerkép a Jagelló király családot és a fiát, a cseh és magyar uralkodót, II. Ulászló /1490-1526/ dícsőíti.
Templomunk a romanika és a gótika korában, vagyis a XI.-XII. és a XIV. században Európa jelentősebb templomaihoz hasonlóan teljesen ki volt festve. A templom ma látható díszítését leginkább meghatározó gótikus falfestészti dekoráció feltárása Csukás Zsigmond lelkipásztor érdeme, aki fél évszázadon keresztül volt a gyülekezet lelkipásztora.
A szentély északi falán, a nyugati boltszakasz alatt vízszintes sávban tűntek elő a szentély legkorábbi falképei. Középen díszes palástban, egyházi- és világi hatalmat jelképező jogarral és országalmával; fején korona – ő Szent István király. A jobb oldali férfi díszes palástot visel, jobbjával kardjára támaszkodik; fején korona – ő III. Béla király. Bal oldalon egyházi méltóság, kezében pásztorbot, fején egyházi méltóságát meghatározó fejdísz – ő valószínűleg Szent Adalbert prágai püspök. E három kiemelt ábrázolás mellett jobboldalt Szent Márton püspök életének legismertebb jelenetét ábrázolta a festő, amint – még mint római katona – a loválór leszállva köpenyének felét a didergő koldusnak adta.
E képek alatti falsávban Mária halálát ábrázolta a festő.
Somorja városának XIII.-XIV. századi jelentőségét ma is ékesen bizonyítja a templom szentélyének pompás freskódísze. Közép- és Nyugat Európában kevés hozzá hasonló, teljes szentélydekoráció maradt fenn. Az ábrázolások gondolati tartalma, ikonográfiai programja tudós teológust dícsér. János apostol mennyei látomása szerint a láthatatlan Isten titokzatos nagyságát dicsőítik.A földön túli expresszivitást sugárzó, oroszlán-, sas-, angyal- és tulok fejű, hatalmas szárnyakkal övezett négy testetlen, de emberi alakot viselő élőlény az ég dicsőséges központjára, a trónuson ülő Jézus Krisztusra mutat. Jobbról az angyal Máté evangélista jelképe, mellette a tulokfejű Lukácsot idézi, míg balról a sas Márkot, az oroszlánfejű látomás pedig János evangélistát jelképezi. Középen Krisztus arca az emberré lett Istent idézi, az emberiség Napját, míg a jobb oldali ablak felett a Hold és a csillagok képe az Éjszakát, az Ószövetség letűnt világát.
Az Egyház hiteles tanítását a 12 apostol hirdette, kezükben könyvvel és mondatszalaggal. A szentély nyugati falán vélhetően Péter apostol nyújt át koronát a templomot bőkezűen bővítő zarándok-uralkodónak, III. Bélának. A tizenkét férfi az isteni küldetés tudatától áthatva lelkesen gesztikulálva hirdetik Jézus örömhírét. Maga Jézus Krisztus teljhatalmát bemutatva emelkedik az apostolok fölé, akinek alakját balról a római, jobbról a bizánci keresztyénség szimbólumai emelik ki. Ezzel is igazolva a közép-kori Magyar Királyság egyházi- és történelmi tekintélyét. A kompozíció egyértelműen igazodik III. Béla király életének eseményeihez.
A képek közel 600-700 éven át többszörös vakolatréteggel voltak fedve, így többnyire már csak az alapozó festés látható.
A torony csúcsára feltehetően 1803-ban került először református szimbólum, a kakas. Az első kakast 1870 körül kellett javítani, amikor is egy óraszerkezet került a toronyba, és az óramű tengelyére szerelték. Ennek köszönhetően a kakast az óraszerkezet mozgatta. 1955-ben újult meg utoljára, amikor a korrózió miatt kiegészítették a szárnyait. Az új kakas 2014. augusztus 14-én került a torony csúcsára.
