Ez Isten ígérete és jutalma Neked – Nekünk. Ennek az ígért jutalomnak az árnyékában a mai kérdésünk úgy hangzik, hogy
HOVA JUTOK – HOVA JUTOTTAM A MAGAM EREJÉBŐL?
Úgy is feltehető a kérdés, hogy HOVA JUTOK, HA MEGHALOK? Illetve HOVA JUTOK, HA ÚGY FOLYTATOM AZ ÉLETEM, AHOGY EDDIG?
Négy olyan esetét nyitjuk ki ma este a Bibliának, amelyek pontos képet közvetítenek arról, hogy hova képes eljutni az ember a saját erejéből.
Olvasandó: 5Mózes 3, 23-29 és 2Korinthusz 12, 1-10
“Legyünk bátrak arra, hogy a Bibliának ezt a két hitben, lélekben szorosan kötődő alkatát hasonlítsuk össze a magunk életével. Készítsünk egy mérleget arról, hogy hol vannak a mi korlátaink: Fizikai betegségeink, gyengeségeink, lélektani határaink, idegrendszeri tűrőképességünk, lelki- és testi fájdalomküszöbünk. Hol van az a pont, amitől tovább – a belénk vagy körénk helyezett korlátok miatt – nem mehetünk?”
“Isten előtt a hitnek kell hogy legyen bátorsága. Gondoljatok Péter apostolra, amikor látja Jézust az éjszaka közepén a vízen járni, és nem amolyan cirkuszi látványosságnak véli, ahogyan azt a hétköznapi ember felfogja. Hanem azt mondja Jézusnak, hogy ha Te vagy az, akkor engedd meg, hogy én is járjak a vízen. Itt dől el a hit bátorsága, hogy ki mer-e lépni a csónakból, és rá mer-e állni a vízre, ami halász korában egyszer sem tartotta meg a súlyát. Aki azt mondja magáról, hogy hiszek Istenben, az legyen bátor hinni Isten előtt. ”
“A hitben kell, hogy erő legyen, mert csak az a hit, amiben erő van, ami megtart. Ami foglalkoztat, ami életet, elevenséget közvetít, ami mozgásba hoz, ami lendületet ad, ami késztet, ami kapacitál, ami inspirál. Az a hit, ami hatással van – minden más erőtlen filozófia.”
